2023. 01. 08.
Az energiaválság képes lehet egy oldalra állítani a felhasználókat és a szolgáltatókat: a cél az energiahatékonyság
Az energiahatékonyság, mint téma fontossága manapság senki számára sem lehet kérdéses. A jogalkotói szándék már 2015-ben kikristályosodott, mégis az eredeti célokkal szemben az energiahatékonysági rendszer jogszabályban rögzített elvei már a bevezetést követően meghiúsulni látszottak, ugyanis a piaci szereplők a kötelezettségeket egyfajta adónemmé egyszerűsítve értelmezték és hárították tovább a fogyasztóikra.
Ezen a helyzeten a földgáz és villamos energia árának 2021-es emelkedése, majd 2022-ben a 21. század eddigi legnagyobb geopolitikai konfliktusa változtatott, amely az energia árát megtöbbszörözte.
A végfogyasztóknak, rájuk tekintettel a jogszabályi kötelezetteknek is elementáris és egyező érdeke lett az energiamegtakarítás, energiahatékonysági projektek – adott esetben a jogszabály szerinti mértéket jelentősen meghaladó mértékű – megvalósítása, ez a fejlemény pedig az eredeti jogszabályi célok megvalósulása irányába mutat.
Az energiahatékonysági kötelezettségi rendszer elvárásai
Az energiahatékonyságról szóló 2015. évi LVII. törvény indikatív energiahatékonysági célkitűzésként meghatározza Magyarország 2030-ra elérendő primerenergia-felhasználását és végsőenergia-fogyasztását (2.§ (1). A Nemzeti Energia- és Klímatervben nevesítetten a végsőenergia-felhasználás 2030-ban nem haladhatja meg a 2005-ös 785 PJ értéket.
A kitűzött cél eléréséhez a törvény energiahatékonyság javító intézkedéseket nevesít a végfelhasználói energiamegtakarítás érdekében. A törvény szerint a végfelhasználási energiamegtakarítást (i) energiára vagy szén-dioxidra kivetett adókkal, (ii) finanszírozási rendszerekkel, eszközökkel vagy pénzügyi ösztönzőkkel, szabályozással, (iii) önkéntes megállapodásokkal, (iv) termékek és szolgáltatások energiahatékonyságának javítását célzó nemzeti szabványok bevezetésével, (v) energiacímkézési rendszerekkel, (vi) oktatási, képzési programokkal, illetve a cikkünk tárgyát képező (vii) energiahatékonysági kötelezettségi rendszerrel kell elérni (13.§ (1) bek, EKR rendszer).
A törvény nevesíti az energiahatékonysági kötelezettségi rendszer kötelezett alanyait, a Vet. és a Get. [1] szerinti villamos energia és földgáz kereskedelmi és egyetemes szolgáltatói engedélyesek, valamint közlekedési célú üzemanyagot végső felhasználók részére értékesítő gazdálkodó szervezet személyében.
A kötelezett sávosan meghatározott megfelelő mértékű éves energiamegtakarítást köteles elérni a végső felhasználók körében a következők szerint:
- évben az általa 2019-ben végső felhasználók részére Magyarországon értékesített, kötelezettség alá vont energiamennyiség 0,05%-ának,
- a 2022. évben az általa 2020-ban végső felhasználók részére Magyarországon értékesített, kötelezettség alá vont energiamennyiség 0,1%-ának,
- a 2023. évben az általa 2021-ben végső felhasználók részére Magyarországon értékesített, kötelezettség alá vont energiamennyiség 0,3%-ának megfelelő mértékben.
A kötelezett ezen mértékű energiamegtakarítást többféle módon is teljesítheti; energiahatékonyság-javító intézkedésekből vagy beruházásokból származó, energiamegtakarításként külön vagy más kötelezettel együttesen, vagy hitelesített energiamegtakarítás (korlátozottan forgalomképes vagyoni értékű jog) kétoldalú ügyletben vagy másodlagos piaci megvásárlásával, vagy a kötelezett az energiamegtakarítási kötelezettség teljesítése helyett – részben vagy egészben – energiahatékonysági járulék megfizetését is választhatja.
A törvényi elvárások tényleges megvalósulása
Az engedélyesek igen jelentős része az EKR rendszer energiamegtakarítási kötelezettség teljesítésének ezen utolsó elemét, az energiahatékonysági járulék megfizetését választja, úgy, hogy annak összegét a végfelhasználókra hárítja át. Ezt a felhatalmazást az engedélyes az üzletszabályzatába foglalja, ezáltal jogosultságot teremt a felhasználóval szemben érvényesíteni az engedélyes, mint az energiahatékonysági kötelezetti rendszer kötelezettje által teljesítendő energiahatékonysági járulékfizetési kötelezettség felhasználóra eső arányos részét.
A díjfizetési kötelezettség alapja jellemzően a tárgyi naptári évre vonatkozó, törvény szerinti mindenkori megtakarítási százalék és a tárgyi naptári évre vonatkozó mindenkori energiahatékonysági járulék törvény szerinti mértékének szorzata (mint EKR tényező). A havonta, önálló díjtételként a földgáz/villamos energia számlában kiszámlázott, végfelhasználó által fizetendő díj jellemzően az EKR tényező és a földgáz/villamos energia szerződés alapján az átadott-átvett hőmennyiség vagy energiamennyiségek szorzatával, villamos energia vásárlási szerződés esetén Ft/kWh-ban meghatározott értékének és a villamosenergia-vásárlási szerződés alapján számlázott energiamennyiség szorzatával megegyező összeg.
Az engedélyesek ilyen értelmű Üzletszabályzat módosításait a MEKH jóváhagyta, mellyel szemben a végfelhasználók számára kizárólag a jogorvoslati lehetőség adódna, amennyiben annak jogszabályi feltételei fennállnak. A törvény fő elvárása, az energiahatékonyság javulása, energiamegtakarítás ezáltal háttérbe szorult, a kötelezettek által áthárított adót a fogyasztók jellemzően elfogadták, fel sem tűnt számukra egy újabb tétel a számlájukban és a relatíve olcsó energia mellett – tisztelet a kivételnek – nem is igazán foglalkoztatta őket üzleti prioritásként az energiahatékonyság, energiamegtakarítás kérdésköre.
A 2021-22-es gáz- és árampiaci fejlemények potenciális hatása az energiahatékonysági kötelezési rendszer alakulására
A földgáz és villamos energia árak jelentős emelkedése, megtöbbszöröződése következett be 2021. évben, mely a 2022-es orosz-ukrán konfliktus hatására még hatványozottabb mértékben jelentkezett.
A vállalkozások számára így sok esetben a túlélés kulcsává vált az energiamegtakarítás révén történő költségcsökkentés lehetőségeinek feltárása, alkalmazása. A közüzemi díjak (villamos áram, gáz), azok alkotó elemeinek, így köztük az EKR díj elemnek az alakulása is a vállalkozások érdeklődésének központjába helyeződött át.
A végfelhasználó vállalkozások napjainkban a villamos energia, földgáz költségek csökkentésének minden lehetséges eszköze – beleértve az azonnali energiamegtakarítást eredményező projekteket is – iránt fokozott érdeklődést tanúsítanak, ezek között kiemelten a fűtési rendszerek korszerűsítése, világításkorszerűsítés, épületszigetelés, a hatékonytalan gépek, berendezések leállítása, cseréje, felesleges területek fűtésének vagy hűtésének leállítása révén történő költségcsökkentések, illetve a fogyasztás-illetve teljesítménymenedzsment, energiaoptimalizálás iránt, mely alacsonyabb energiafogyasztással azonnali költségcsökkentést, hatékonyság növekedést eredményez. Ugyanakkor legalább ekkora érdeklődés irányul a hosszabb távú, költségesebb, nagyobb energiafüggetlenséget biztosító energiahatékonysági projektek iránt is.
A kínálati oldalon a földgáz és villamos energia kereskedelmi és egyetemes szolgáltatói sem érdekeltek a fogyasztó helyzetének további elnehezítésében, a vállalkozások csődjében, hiszen ezzel saját piacát csökkenti érdemben, sokkal inkább érdekelt olyan – akár hosszabb távú – együttműködés kialakításában, amely a végfelhasználó költség csökkentési törekvéseit támogatja.
A végfelhasználó vállalkozások és az engedélyesek érdekeinek ezáltal kialakulhat egy olyan közös metszete, amely konszenzuális alapon biztosítani tudja energiahatékonyság-javító intézkedések, beruházások akár közös projektként történő megvalósítását. Így egy kvázi vis maior tényező lehet az, amely a törvény célkitűzéseinek megvalósulása irányába tereli az energiapiaci szereplőket.
[1] a villamos energiáról szóló 2001. évi LXXXVI. törvény, a földgázellátásról szóló 2008. évi XL. törvény
A cikkben kifejtett nézetek a szerző saját véleménye.
A cikket az alábbi linken lehet megtalálni: