Hitelkartellen innen és túl: Mi a végtörlesztési kartell-ügy és az ítélet üzenete 2020-ban?

A Fővárosi Törvényszék 2020. júliusi ítéletével zárul, de aktualitásából továbbra sem veszít a lakosságot és a hazai bankszektort egyaránt súlyosan érintő, 2011-ben indult hitelkartell-ügy. Mit üzen az ítélet, milyen „tanulságok” szűrhetőek le az ügyből? Egyáltalán változott-e a helyzet a kilenc évvel ezelőtti devizahitel-végtörlesztések óta akár a jogalkotás, bankszektor és lakossági hitelfelvevők vonatkozásában? A 2009.évi gazdasági válság-okozta árfolyamváltozások miatt kezelhetetlenné váló devizahitelek végtörlesztése kapcsán 2011-ben, magyar versenyhivatal eljárásával indult ügy áttekintése ezeket a kérdéseket vizsgálja. Bankszövetség: Elhibázott állami beavatkozás A parlament 2011.szeptember 19-én fogadta el a végtörlesztésről szóló 2011. évi CXXI. törvényt, mely a gazdasági válságból kifolyó árfolyamváltozásokból adódóan kezelhetetlenné váló devizahitel visszafizetések könnyítésére, otthonvédelmi, adósmentő célzattal lehetővé tette a lakáscélú hitelfelvevőknek, hogy fix árfolyamon törleszthessék vissza hiteltartozásukat. A Bankszövetség 2011 szeptemberében az Alkotmánybírósághoz benyújtott alkotmányjogi panaszában hatástanulmány elmaradására és a jogalkotási eljárás számos hibájára hivatkozva (felkészülési időt nem hagyó gyorsított hatálybaléptetés miatt) a törvény megsemmisítését kérte. Az árfolyamváltozásból eredő veszteségek és a hirtelen, tömegesen benyújtott hiteligények miatt több banknak likviditási problémával, szervezeti változásokkal, alkalmazotti állományuk leépítésével kellett számolni; olyan vállalkozás is akadt, amely a piacról való kilépést fontolgatta. A törvény hatályba lépését követően 2011 decemberben közel százhúszezer adós tett végtörlesztési igény bejelentést. Az AB elhúzódó vizsgálata nyomán (a panaszt elutasító) határozat azonban csak 2013-ban született. A bankok időközben sem tétlenkedtek, pár nappal a törvény hatálybalépését megelőzve “retail risk” üzleti reggeli alkalmával tizenhárom bank képviselője, kockázatkezelője vagy munkatársa folytatott informális megbeszélést a végtörlesztéssel járó várható kockázatokról és a veszteség mérséklését célzó ötletekről. Az első, szeptember 15-én tartott megbeszélést szeptember 29-én és október 31-én tartott két újabb találkozó követte, ahol felmerült, többek közt a hitelkiváltó hitelek kibocsátásának korlátozása és a kamatemelés lehetősége is. GVH túlbüntetés: Indokolt a 9.5 milliárdos bírság? A banki munkareggelik célja és tárgya kapcsán érkező több kartellgyanú-bejelentés nyomán a Gazdasági Versenyhivatal novemberben versenyfelügyeleti eljárást indított a résztvevő bankokkal szemben. A kétéves eljárást záró, 2013 évi alaphatározatában a GVH a versenyjogi törvényre (Tpvt.) és a bírság összegszerű meghatározására vonatkozó hatósági gyakorlatára hivatkozva (Bírságközlemény) összesen 9,5 milliárd forint bírságot szabott ki a jogsértőkre a végtörlesztés visszafogására irányuló, átfogó terv elhatározása miatt, melyet a refinanszírozás összehangolt korlátozásával, például a hitelfelvételt visszavető sorozatos kamatemeléssel kívántak megvalósítani. A határozat szerint a munkareggeliken piaci magatartásuk összehangolására a résztvevők üzleti titkokat és stratégiai információkat osztottak meg egymással, négy bank további, kétoldalú egyeztetéseket is folytatott. A GVH határozat kiemelte, hogy a kartell-eljárás alá vont bankok a végtörlesztések korlátozására irányuló tervet 8 bank meg is valósította azzal, hogy 2011 és 2012 közt, a végtörlesztések rendezésére vonatkozó időszakban ténylegesen korlátozott mértékben vettek részt a hitelnyújtásban. A 8 bankra kirótt 9,5 milliárd forint összegű, precedens nélküli bírság ennek ellenére meglepetésként hatott, ugyanis az egyeztetések a bankok álláspontja szerint nem céloztak sem átfogó, sem összehangolt, sem konkrét tervet, és az eljárás során a kartell piaci hatása (a bankok közti verseny korlátozását illetően) is bizonyítatlan maradt: a GVH korábbi gyakorlatában a hasonló jellegű informális megbeszéléseket nem minősítette hardcore (legsúlyosabb jogsértést megvalósító) kartellnek. A bírságra kötelezett 8 bank közül 6 bank közigazgatási pert indított a hatósággal szemben, a jogsértés vitatása mellett egyébként kifogásolták a kiszabott bírság számítására vonatkozó részletes indoklás hiányát is. Kúria: A GVH kisebb eljárási hibái nem vezetnek semmisséghez, nem mérhetők a kartellel okozta kár súlyához A hitelfelvevőknek kedvező ítélet várható volt—a gazdasági válság, a lakóingatlanok és magánadósok védelme, a közvélemény és (jog)politikai nyomás terhe az igazságszolgáltatást sem kímélte. A felperes bankok a GVH-val szemben 2013-ban indított pert első és másodfokon is elvesztették. A Fővárosi Törvényszék másodfokú ítéletével szemben 2014-ben a Kúriához benyújtott bírósági felülvizsgálati kérelemben a felperesek egyebek közt a versenyhatóság eljárási hibáira, hibás versenyhatás-értékelésére és alapjogsértésére hivatkoztak. A Kúria a jogsértés súlyosító körülményei értékelése körében az ismételt jogsértés értelmezése kapcsán előzetes döntéshozatalért folyamodott az Európai Bírósághoz. A Kúria ezt követően határozatában a bírság hibás számítása, és a számítás részletes indoklásának elmaradása miatt ugyan megismételt eljárásra kötelezte a GVH-t, ugyanakkor megállapította, hogy a munkareggeliken résztvevők magatartása jogsértő és a legsúlyosabb kartellnek minősül. A megismételt GVH eljárás és a Törvényszék 2020. júliusi ítélete A GVH megismételt eljárását követő határozatában a perben álló bankokra vonatkozó bírság teljes összegét a felére csökkentette, azonban az eljárása során új bírságszámítási módszert (Bírságközleményt) alkalmazott, és az egyes bankokra kiszabott bírságokat a várakozással ellentétben nem csökkentette arányosan, ezért a felperesek ismét pert indítottak. Játékterük azonban csökkent, mert e körben a per már nem a jogsértés (kartell léte vagy nemléte) megállapítására, hanem a bírság mértékének pontos meghatározására és indoklására korlátozódott. A Törvényszékhez benyújtott keresetekben a felperes bankok azzal érveltek, hogy a GVH hibásan alkalmazta a bírság kiszabásához releváns számításokat, mert 1 azonos releváns piacként azonosította a versenykorlátozás szempontjából kulcs fontosságú, de különálló termékeknek minősülő lakáscélú és szabadfelhasználású hitelt kiváltó hitelek piacát, ráadásul elmaradt a releváns forgalom számításánál a befizetett közterhek és a fogyasztói károk kötelező visszatérítése miatt kieső összegek levonása is, így a GVH a bírság alap számításánál tágabb piacokat és magasabb bevételt vett figyelembe. A Törvényszék a felperesek kérelmét és a versenyhivatal hibás eljárására vonatkozó megállapításait alaptalannak ítélte, azzal, hogy kisebb hivatali eljárási hibák sem teszik semmissé a GVH határozatát, és nem mérhetők össze a kartellel esetlegesen okozott kár, és versenyjogi felelősség súlyával. Hogyan tovább: a per hatása a jogalkotásra A Törvényszék ítélete a 2013-as GVH határozathoz képest tehát továbbra is rekord mértékű (5 milliárd forint összegű) bírságok megfizetésére kötelezte a hat bankot. Ezért első látásra úgy tűnhet, hogy a kilenc éves per kimenetele látszólag nem sokban tért el a 2013-as (második) versenyhivatali eljárás eredményétől. Ami már bizonyos, hogy az ítélet a bírói gyakorlaton túlmenően kihat a jogalkotásra és a bankszektor döntéshozóinak további működésére is. A hosszan elnyúló és nagy sajtóvisszhangot kapó ügy során felmerülő kérdések célja az eljárással párhuzamosan, több éven át folyó Alkotmánybírósági vizsgálatokkal együtt, hogy hatékonyabb válságmegelőző, együtt(es) működésre sarkallják a jogalkotást és a bankszektor döntéshozóit, figyelembe véve a Bankszövetség jogalkotásra vonatkozó javaslatait, együtt a lakossági hitelfelvevők jogos érdekeivel. Az AB határozatok üzenete: devizahitel-forintosítási törvények és a 2020.évi hiteltörlesztési moratórium A kilenc éven át folyó per során az ügyhöz kapcsolódóan számos AB határozat született, 2014 és 2015 nyarán újabb hiteltörlesztési-ügyek kerültek a jogalkotó és a bíróságok elé a két devizahitel-forintosítási törvény kapcsán, 2020 tavaszán pedig a koronavírus világjárvány kapcsán bevezetett hitelfizetési moratórium vetett fel hasonló aggályokat. Kiindulópontként az Alkotmánybíróság 2013-ban elutasította a Bankszövetség 2011-ben benyújtott, jogalkotási törvény megsértésére hivatkozó panaszát, melyben a bankok ellenezték a végtörlesztési törvény gyorsított, átgondolatlannak tűnő hatályba helyezését. A Bankszövetség kiemelte, hogy a végtörlesztési törvény hatálybaléptetéséhez szükséges pénzügyi és gazdasági hatásvizsgálat teljes megkerülésével és elmaradásával a jogalkotó gyakorlatilag figyelmen kívül hagyta az érintett bankszektor teljesítőképességét és jogos érdekeit. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor a törvény jogpolitikai célzatát szem előtt tartva, vagyis a szükséghelyzet rendkívüli, előre nem látható jellegével indokolt, a társadalmi válság elkerülése célzó beavatkozás jogszerűségét nem kifogásolta, ezért a Bankszövetség panaszát elutasította. Az AB kiemelte, ez a döntés kizárólag a válságkezeléshez köthető és azt a precedens nélküli helyzet indokolta--hasonló ügyekben, 2014 és 2015-ben hozott határozataiban figyelembe vette a bankszektor működését és visszautasította az adósok által benyújtott, a forintosítási törvényre vonatkozó, a 2014 és 2015 évi árfolyamrögzítést kifogásoló panaszokat. Az AB indoklása szerint a devizahitel-adósok törlesztése nem minősülhet a 2011-es, otthonvédelmi intézkedésekkel azonos fellépést kívánó gazdasági szükséghelyzetnek. Az Alkotmánybíróság válaszai mellett az idén júliusban lezárt 2011-es végtörlesztési ügy óvatosabb beavatkozásra sarkallta a jogalkotást is, hiszen a COVID-19 világjárványhoz kapcsolódó gazdasági visszaesést kompenzáló, 2020 tavaszán hozott intézkedések körében született hiteltörlesztési moratórium emelt banki kamatfeltételek mellett nyújtott opcionális halasztási lehetőséget a lakossági adósok részére. Az üzenet a lakosság felé mind az AB ítéletek, mind a moratórium kapcsán a hitelfelvételek és törlesztések óvatosabb és tudatosabb tervezése.

Szerző: dr. Villányi Viktória