Nem csak az ötlet számít - Hogyan készüljünk a (kockázati) tőke bevonására?

A jelenlegi, COVID uralta helyzetben az egyszerű szemlélődő elsőre úgy gondolhatja, hogy a járvány okozta gazdasági visszaesés, sőt néhány terület szinte teljes leállása nem kíméli a startupok és kockázati tőkebefektetések világát sem. A valóság ezzel ellentétben az, hogy gyakorlatilag az egész világon a kockázati tőkebefektetések aranykorát éljük, a befektetési érték az Európai Unióban, az USA-ban és a világ összes gazdaságilag fejlett térségében megállíthatatlannak tűnő módon növekszik. 

 A jelenség önmagában is izgalmas kérdéseket vet fel, de ha megvan az a bizonyos nagy ötlet, akkor most érdemes a startupoknak felkészülni és felmérni, hogy az ötleten és az üzleti koncepción túlmenően mi teszi őket vonzóvá a befektetők számára. Talán közhelyszerűen hangzik, de az első és legfontosabb tanácsunk a menedzsment tagjai számára a fegyelmezettség és az, hogy még ha nem is rendelkeznek évtizedes üzleti tapasztalattal (ez a startupok túlnyomó többségére igaz), ismerjék a saját cégüket, és biztosítsák annak jogszabályokkal összhangban történő működését. Bár a jogszabályok gyorsan és gyakran változnak, az biztosan elmondható, hogy a kockázati tőkebefektetők hajlandók egy ötlet sikeréért komoly kockázatot vállalni, de a rendet szeretik és annak meglétéről előre meg akarnak győződni.

 Nézzük, hogy mik lehetnek azok a sarokpontok, amelyeket egy befektető feltétlenül megvizsgál egy átvilágítás során, és amelyek (vagy amelyeknek a hiánya) döntő tényezők lehetnek egy befektetési döntés meghozatala során az ötlet és az üzleti koncepció attraktivitása mellett.  

Vállalatirányítás, a potenciális befektetést megelőző tagsági és befektetési viszonyok

 Bár azt gondolhatnánk, hogy a vállalatirányítás, mint kifejezés nagy cégekre vonatkozik, de valójában – legalább kicsiben – minden társaságnak rendelkeznie kell vele. Tekintet nélkül a céltársaság társasági formájára, elengedhetetlen, hogy a potenciális befektetőt egy kiforrott és megfelelően dokumentált vállalatirányítási struktúra fogadja, amelybe könnyen beilleszthetők lesznek az új befektető vállalatirányítási jogosultságai a befektetés teljesítésére vonatkozó döntés meghozatala esetén. Mit értünk ez alatt? A társaság alapvető irányítási struktúrája ki van alakítva, ezt az összes jelenlegi tag, vagy részvényes elfogadta, a taggyűlések, a taggyűlési határozatok és a menedzsment döntései megfelelően dokumentáltak és a jegyzőkönyvek részletesen tartalmazzák a társaság legfőbb szervei által meghozott döntéseket. Tehát, hogy rend van. Mindazonáltal már önmagában növelheti a befektetési hajlandóságot az is, ha a céltársaság alapítói is kifejezetten önálló, tőlük elkülönült entitásként kezelik a céltársaságot és az annak keretében kialakított üzleti koncepciót és ötletet. Ez logikusnak is tűnik, de a valóságban sokszor azt tapasztaljuk (főleg, ha csak egy-két tulajdonos van a cégben), hogy nem mindig egyszerű elválasztani a társaság viszonyait a tagok saját, privát viszonyaitól. Fontos ezért, hogy az alapítók ne olyan attitűdöt képviseljenek a befektető felé, amely a befektetőnek azt üzeni, hogy a tulajdonosok a befektetés megtörténte után is kizárólag a sajátjukként fognak a társaságra tekinteni, hanem egyértelmű legyen, hogy partnerként kezelik majd a befektetőt.

A befektetési döntés meghozatala előtt a potenciális befektető minden bizonnyal le fog folytatni egy jogi átvilágítást (due diligence) a céltársaság vonatkozásában. Ennek keretében be fogja kérni az alapítóktól a legfontosabb szervezeti dokumentumokat, és kiemelt figyelmet fog fordítani arra, hogy megismerje a társaság ’történetét’, és átlássa, hogy a potenciális befektetést megelőzően kik és mekkora volumenben teljesítettek tőkebefektetést a társaságba. Ennek során alapvető jelentőséggel bír annak a tisztázása, hogy a jelenlegi vagy korábbi tagok között van-e folyamatban bármilyen vita, illetve fenyeget-e ilyen, vagy a tagok (és korábbi tagok) közötti tulajdoni és befektetési viszonyok tisztázottak. Amennyiben a céltársaság már részesült külső befektetésben, tipikus befektetési előfeltétel az új befektető részéről a korábbi szindikátusi szerződések és egyéb megállapodások hatályon kívül helyezése, és ezen jogviszonyok új befektetéssel együttes szerkezetben történő szabályozása.  

Term Sheet, szindikátusi szerződés

 Amennyiben a befektető részéről pozitív befektetési döntés születik, javasolt, hogy a felek a befektetéssel kapcsolatos megállapodásaikat egy úgynevezett Term Sheetben tisztázzák, amelyre a felek - bár sokszor rögzítik, hogy az abban foglaltak jogilag nem kötik őket - mégis a gyakorlatban többnyire szinte előszerződésként tekintenek. A Term Sheet általában nagyobb vonalakban tartalmazza a felek megállapodását a befektetés összegére, a teljesítés módjára, a befektetéssel szerzendő döntési és irányítási jogosultságokra, valamint a megtérülés tervezett menetére kiterjedően. Azaz azt javasoljuk a startupoknak, hogy a Term Sheet-et mindig vegyék komolyan, még akkor is, ha azt olvassák benne, hogy nem kötelező. A Term Sheet szintű feltételek részletes meghatározásának következő gyakori módja a szindikátusi szerződés megkötése. A szindikátusi szerződésben kerülhetnek meghatározásra többek között a szavazati jogokra vonatkozó speciális rendelkezések, a befektető vétójogai, megtérülési elsőbbséggel kapcsolatos jogosultságai, tag-along és drag-along jogok, hígulással szembeni védelemmel kapcsolatos rendelkezések és számos más olyan garanciális feltétel, amely nélkül a befektető nem vállalná, hogy a céltársaságba tőkebefektetést teljesít. A startupok gyakran gondolják úgy, hogy a szindikátusi szerződésnek alternatívája lehet, ha a felek ezekről a kérdésekről a társasági szerződésben (alapszabályban, alapító okiratban stb.) rendelkeznek, azonban a cégiratok nyilvánosak és bárki számára elérhetőek, így az üzleti titkok védelme inkább megkívánja azt, hogy a jogviszonyok részleteit a felek különálló, nem nyilvános megállapodásban tisztázzák. 

Szellemi tulajdonjog (IP)

 Tipikus probléma, hogy a cégek nagy százaléka nem tudja, hogy hogyan kell jól védenie szellemi kincseit. Pedig a digitalizáció és az információs társadalom korában a startupok jelentős részének értékét az alapítók által kifejlesztett ötlet, az üzleti koncepció és az annak az alapján képező know-how adja. Ez különösen igaz azokra a cégekre, amelyek nemrég alakultak, a fejlődés korai fázisában járnak, és amelyek tipikusan a kockázati tőkebefektetések és befektetők célpontját képezik. Mivel ezekben az esetekben a cégérték sok esetben egyedüli hordozója a szellemi tulajdonjog (IP), ha befektetőt akarunk találni, nagyon fontos, hogy ennek az IP-nak a jogi helyzete tisztázott, védett legyen. Sok esetben az IP jogilag, formálisan még nincs is benn a céltársaságban akkor, amikor azt egy érdeklődő befektető kiszemeli. Ez a befektetési folyamatot gyakran megnehezíti és lelassítja. Ezért az IP-t eleve be kell vinni a céltársaságba a befektetés előtt, hogy majd igazolni lehessen a befektető felé, hogy az IP-nak a céltársaság a tulajdonosa, és az magában foglal az üzleti koncepció sikeres megvalósításához szükséges minden know-how-t. Amennyiben a céltársaság szellemi tulajdonjogának a létrehozásában külső személyek is részt vettek, a befektető befektetési előfeltételként jó eséllyel el fogja várni azt, hogy a céltársaság, illetve az alapítók beszerezzék minden ebbe a körbe vonható külsős személy jogi kötőerővel bíró nyilatkozatát, amelyben lemondanak minden, az IP-hoz kapcsolódó esetleges jogosultságukról a céltársaság javára. Mindemellett számolnunk kell azzal is, hogy a befektető vizsgálni fogja, hogy az IP nem sérti-e harmadik személy jogát, és különösebb megállapítás hiányában is el fogja várni a céltársaság, illetve az alapítók ezzel kapcsolatos szavatosság-, illetve kártalanítási kötelezettségvállalását. 

Szerződéses viszonyok

Befektetési szempontból vonzóvá teheti a társaságot az, ha jogviszonyai olyan értelemben is rendezettek, hogy beszerzési és szállítói megállapodásai, az ügyfelekkel kötött szerződései és a munkaszerződései is rendezettek, írásos formában rendelkezésre állnak. Egy tervezett befektetés előtt a befektető nagy valószínűséggel el fogja kérni ezeket a megállapodásokat is, és a jogi átvilágítás körébe fogja vonni őket.

Ezen szerződések megkötésekor, illetve a tárgyalásuk során fontos a körültekintés és a szakszerű jogi segítség igénybevétele. Egy-egy előnytelen kikötést (pl. versenykorlátozással vagy felelősségkorlátozással kapcsolatos egyes rendelkezések) tartalmazó szerződés nemcsak az adott jogviszonyban való részvételünket érintheti hátrányosan, hanem adott esetben a jogi átvilágítás során eltántoríthatja a potenciális befektetőnket a startuppal való együttműködéstől.  

Szabályozási kérdések

 Az ötlet bármennyire attraktív is, a befektető nem fog pénzt áldozni arra, ha nem látja tisztán, hogy az megfelel az irányadó szabályozási környezetnek. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a potenciális befektetőt úgy ismertessük meg az ötletünkkel, hogy már ebben az ismerkedési fázisban biztosítjuk a befektetőt arról, hogy az ötletünk jogszabálykonform, jogszerűen megvalósítható és adott esetben forgalmazható, és rendelkezünk vagy rendelkezni fogunk minden olyan hatósági- vagy egyéb engedéllyel, ami az üzleti koncepció megvalósításához szükséges.

Hiába tehát a legjobb ötlet, a leginnovatívabb üzleti koncepció, a legjobb vállalati stratégia, ha a startup körül és azon belül nincs rend és szabályozottság, az a legeltökéltebb kockázati befektetőt is visszariaszthatja. Érdemes tehát már a legelején, az ötlet megszületésekor gondolni a tulajdonosok egymás közötti viszonyainak részletes szabályozására, a működés megfelelő dokumentálására, az üzleti titkok és a szellemi tulajdon megfelelő védelmére. Ha pedig a várva várt befektető megjelenik az ajtóban, érdemes jó szakértőkre pénzt áldozni, akik a Term Sheet, a szindikátusi szerződés előkészítése és a befektetés feltételeinek kialakítása során a startupok tulajdonosainak érdekeit jól képviselik.