Precedensjog Magyarországon?

Az egyik első dolog, amit egy joghallgató megtanul az egyetemen az a különböző jogrendszerek felépítése, amely témakörben különösen nagy hangsúlyt fektetnek a professzorok a kontinentális és az angolszász jogrendszerek szembeállítására. A két jogrendszer több dologban is jelentősen különbözik egymástól, azonban a különbségek fő zászlóvivője mégis a precedensrendszer léte, illetve nem léte. Legegyszerűbben talán úgy magyarázható el a különbség, hogy míg a common law országokban a bíróságok nem felétlenül jogszabályokra, hanem korábbi (akár több 100 éves) bírósági döntésekre alapítják az ítéleteiket, addig a kontinentális jogrendszerekben a bírósági döntések a törvények, rendeletek és egyéb jogszabályok alapján születnek. Magyarország eddig tradicionálisan a kontinentális jogrendszert követő országok csoportjába tartozott, azonban a 2020. április 1. napjától bevezetett változások korlátozott precedensrendszert vezettek be, így közelítve a magyar jogrendszert a common law országokéhoz.

Ahhoz, hogy megértsük az új rendszert, röviden érdemes áttekinteni a Kúria eddigi, a jogalkalmazás egységesítését célzó gyakorlatát és a Kúria által hozott határozatok, illetve vélemények korábbi rendszerét. Az eddigi gyakorlatban léteztek jogegységi határozatok, elvi jelentőségű döntések (amelyek az évek alatt különböző nevek alatt szerepeltek – a legismertebbek az EBH, illetve az EBD), a joggyakorlat elemző csoportok állásfoglalásai, kollégiumi vélemények, illetve egyedi bírósági döntések. Ezek közül egyedül a jogegységi határozatok voltak kötelezőek az összes bírói fórum számára, az elvi jelentőségű döntésektől pedig az alsóbb fokú bíróságok nem térhettek el.

2020. április 1-jétől a rendszer jelentős változáson ment keresztül és elmozdult a precedensrendszer irányába. A jogegységi határozatok és kollégiumi vélemények változatlan formában fennmaradtak, azonban az elvi jellegű döntések és a joggyakorlatelemző csoportok állásfoglalásai megszűntek. A legjelentősebb változást pedig az jelenti, hogy minden a Bírósági Határozatok gyűjteményében közzétett egyedi határozat precedens értékűvé vált és az azokban a Kúria által közzétett jogértelmezéstől a bíróságok főszabály szerint nem térhetnek el. Ha az alsóbb fokú bíróságok mégis el kívánnak térni a Kúria jogértelmezésétől akkor az ítélet indokolásában kifejezetten ki kell térniük az eltérés okaira. Felmerülhet bennünk a kérdés, hogy vajon a Kúria eltérhet-e a saját korábbi jogértelmezésétől. Erre a válasz természetesen nem, ha a Kúria az eltérést mégis szükségesnek ítéli akkor jogegységi eljárást lefolytatását kell kezdeményeznie.

A korlátozott precedensrendszer bevezetésének következtében több ezer kúriai döntés vált kötelezővé a bíróságok számára, amely teljes egészének betűről-betűre való ismerete a bíróságoktól nem elvárható, így előfordulhat, hogy egyes ügyekben a bírók akaratlanul is szembe mennek a Kúria jogértelmezésével. E probléma orvoslására szolgál, a fellebbezés és felülvizsgálat mellett, az újonnan bevezetett jogorvoslati eljárás, a jogegységi panasz. A jogegységi panasz iránti kérelem egyrészt akkor nyújtható be, ha egy alsóbb fokú bíróság a Kúria korábbi jogértelmezésétől eltér azonban a Kúria felülvizsgálati kérelem befogadását elutasítja vagy pedig bár lefolytatja a felülvizsgálati eljárást, de az alsóbb fokú bíróság eltérését a korábbi jogértelmezéstől helyben hagyja. Másrészt akkor is helye van jogegységi panasznak, ha Kúria ítélkező tanácsa jogkérdésben úgy tér el a Kúria korábbi határozatától, hogy nem kezdeményez jogegységi eljárást.

Az újonnan bevezetett perorvoslat fajta jelenlegi szabályozása eljárásjogi szempontból azonban számtalan kérdést felvet. Nem igazán világos, hogy a szabályozás mennyiben vár el aktív szerepet a felektől, illetve az ügyben résztvevő bíróságoktól, a vonatkozó kúria döntés megtalálását inkább a felek vagy inkább a bíróságok feladatnának tekinti-e a jogszabály. Az sem világos, hogy mennyire kell aktívan kutatniuk a feleknek a bírósági döntések között, kötelezettségük-e például átvizsgálni a rendelkezésre álló bírósági döntéseket már esetlegesen az elsőfokú eljárás perfelvételi szakaszában. Az újonnan bevezetett rendszer talán inkább azt sugallja, hogy az adott eljárás során bármikor hivatkozhatunk egy éppen akkor megtalált nekünk kedvező Kúria döntésre, így előfordulhat, hogy a jogegységi panasz eljárásban a fél egy olyan bírósági döntésre hivatkozik, amelyre korábban sem a felek, sem az ügyben korábban eljáró bírók nem figyeltek fel.

A fentebb felvázolt problémát erősíti az a tény is, hogy Magyarországon nem létezik a bírósági döntéseknek egy rendszerezett, könnyen kereshető adatbázisa. A Kúria honlapján elérhető ugyan egy döntvénykereső, de az igen fapados, nem igazán felel meg a modern jogász társadalom elvárásainak. Ebben a mindenki számára hozzáférhető döntvénykeresőben a több tízezer bírósági döntés minden fajta rendszer nélkül szerepel, így ahhoz, hogy találjunk egy számunkra megfelelő döntést vakszerencse vagy pedig az összes, több százezer oldalt kitevő bírósági döntés tüzetes átnézése szükséges. Ez utóbbi nyilván nem elvárható a bíróságoktól, a felektől és a jogi képviselőktől sem.

Az új rendszer, bár a jogalkalmazás egységesítését célozza, ugyanakkor nem biztos, hogy azt a megfelelő módszerekkel teszi, mivel az új perorvoslati eljárás a Kúria elnökének hatalmát is jelentősen megnöveli. Teszi ezt azzal, hogy a jogegységi panaszt elbíráló jogegységi tanács tagjait a Kúria elnöke választja, a tanácsot pedig ő maga (vagy pedig a Kúria elnök helyettese) vezeti, így jelentősen növelve az Kúria elnökének részvételét az ítélkezésben az igazgatási szerepével szemben. A törvénymódosítás hatálybalépése óta eltelt fél év nyilván nem volt rá elegendő, hogy az új rendszer hatékonysága bebizonyosodjon vagy megcáfolásra kerüljön. Azonban az már most látható, hogy eljárásjogi szempontból érdemes lenne átvizsgálni az új rendszert és sokkal részletesebb szabályok meghatározásával segíteni a bíróságokat, a feleket és a jogi képviselőket.